Őszi betekintő

A nyári napokat elbúcsúztattuk, eltettük télire a kertet.

Megcsodálhatjuk a természet csodás őszi színeit, vöröstől a sápadt sárgáig. Nem csak halottainktól búcsúztunk november elején, a kertünket is megtisztítottuk a nyár emlékétől. Előkészítve a tél zord, kemény, viszontagságos időjárására. Számomra az év legszebb évszaka a tavasz a maga reményt adó várakozásával. Az őszi évszak viszont csodálatos kis élőlényeket vonz kertünkbe. Csodálatos kis élőlényeket, kertünket hangos csiviteléssel ellepő éhes csicserehadat. A reggeli kávénkkal együtt az ablakon kitekintve, mint egy kerti tévé, a reggeli híradó első csapata érkezik

. A csoport többsége a cinkékből áll, hangosan, zajosan ágról ágra ugrándozva. Időnként ráröppenve az etetőbe kihelyezett magokra, napraforgóra, dióbélre. Időnként egy egy vörösbegy pár is megjelenik, csöndesen szemlélik a zűrzavart.

Tegnap két, számomra ismeretlen madárfaj jelent meg a tónál egy kis fürdőzésre. Az aprócska fakúszok a kertünkben álló hatalmas fenyőnek törzsét kopogtatva, bogarak után kutatva.

A másik madarak pedig a sárgafejű királykákhoz tartoztak. Kicsi gömbölyű elbűvölő apró kis madárka, fején egy kis sárga csíkkal. Ez a madár meglepően jól tűrte a közelségemet fényképezés közben. Remélem, még találkozom velük néha. Érkeztek még rigók különböző fajták, feketerigó, énekes rigó.

Na és a nagytestű recsegő hangú szajkó (mátyásmadár) is belepréseli magát a számára nem megfelelő méretű etetőkbe is. A házfal mellett az asztalon egy kosár dió incselkedik, ez a szajkónak egyenlő a felszólítással.   Élvezzük hát az őszt a maga nedves, ködös függönyével, vidítson fel minket a madárkák munkálkodása a maga őszinte természetes tisztaságával.